Menü Bezárás

Egyszer majd, haza megyünk.

Valamikor, még az idő kezdetén a Fény megteremtette gyermekeit. De valaki aki ezt nem tudta elviselni, belemarkolt a káosz koromfekete létébe és létrehozta az anyagot. Ebbe bennünket, a Fény gyermekeit, mintegy börtönbe, bezárt. Attól a pillanattól megszűnt a szabad akaratunk amelyet ajándékba kaptunk a teremtő Fénytől. De az anyag halála után, felszabadulunk, visszanyerjük szabad akaratunkat, így bezárul a megszakított kör, mert Fény voltunk és Fénnyé leszünk. Elég ha csak körülnézünk világunk forrongó kontinenesein, azonnal rájövünk arra hogy a sötétség, egyre gyorsabban terjed. Vannak változások, egyike a világot átölelő változásoknak az, hogy a sötétéség egyre jobban terjed és egyre kapkodóbbá válik. Csapkod maga körül, tettei egyre zavarosabbak és egyre sötétebbek. Az agresszivitásról nem is beszélve. Ebben benne van a kétségbeesése mert kezdi észrevenni hogy a Fény teremtése nem volt hiábavaló mint ahogyan azt ő szerette volna amikor bezárt bennünket a káosz sötét kapszulájába. Igaz, adott is valamit ami ma már ismert kellene hogy legyen valamennyiünk számára.Csak annyit amennyit ellenőrizni tud, vagyis amivel a bennünk lakó Fényt nap mint nap megpróbálja annyira zavarni és megrontani, hogy uralkodni tudjon felettünk. Az anyag, múlandó. Tehát ő is! Az anyagba való ültetésünkkor adott nekünk az akit az elején „valaki”-nek jelöltem olyan tulajdonságot mint például,az elégedetlenséget, továbbá az arra való ellenőrizhetetlen vágyat hogyha már elértünk egy anyagi jólétet, ne legyünk elégedettek hanem törekedjünk, még többre. Persze közben a világ „modernizálódott” annyira hogy a szellemi romlás már láthatóvá vált, az „okos telefonok” a partik valamint a jellemtelen, értelmetlen és agyat romboló „zeneszámokban” is. Mindezek a jelek a sátán jelei, annak a sátánnak amelyet nem szeretnénk hogy létezzen, de mégis itt van közöttünk. Ki hívta ide, ki hívta életre, az anyag telhetetlen vágyát a még több anyagra! Ki az a „valaki”, vagy mi az a „valaki”? Jó lenne tudni! Egy biztos, nem egy pozitív, de főleg nem egy kreatív jelenség. Talán mégis a sátán? Ez a jelenség testet öltött egy szervezetben amelynek szimbóluma a körző és a vonalzó, a szabadkőművesek szervezetének jelképe. Ehhez párosult aztán például a dollár egyik jelképében, a figyelő szem-ben! Persze vannak ma már más szervezetek is! Sajnos. Az anyag elkötelezett szövetségesei a szabadkőművesek akik nem tűrnek semmi néven nevezhető ellenállást, de ellentmondást sem, már az 1200-as években a gótikus dómok épületeibe beleépítették matematikai, számmisztikai üzeneteiket. Ma már tudjuk hogy a számok bizonyos rezgéssel rendelkeznek. Így adták át a templomoknak a negatív rezgést, a sötétség mindent elnyelő rezonanciáját. Ezeknek az elméleteknek a létezése megtalálható minden katedrálisban, templomban, nemcsak Európában hanem az egész világon. De miről is akarják elterelni a figyelmünket ezek a drága kőművesek akik mára már, hatalommá alakultak. Iparosból hatalmi elit lett belőlük. Esetleg az univerzum megteremtéséről és benne az értelem, az értelmes lény, az ember megteremtéséről? Vessünk egy pillantást a kezdet kezdetére. Az idő, a tér az anyag de főleg a Fény megjelenésére! Azt mondja a tudomány, hogy volt egy ősrobbanás. Akkor született meg az univerzum. Ne menjünk bele egy tudományos vitába, de tegyük fel a kérdést, mi volt előtte? Egy biztos. Sötétség, aztán a nagy badabumm, és vele együtt a Fény! És lőn világosság! Már a kezdet kezdetén, velünk volt a kettősség! Vagyis a Fény és a Sötétség! Evvel a kettősséggel él a szabadkőművesség filozófiája, vagyis ebből eredően akartak és még ma is világhatalmat akarnak, a felé törekszenek. Nézzük meg azt is, hogy mi volt a vallás, mi lett belőle és miért. Kénytelenek vagyunk, még ma is alapul venni a Bibliát. Ugyanazt a Bibliát amelyből az apokrifek kimaradtak. Az apokrifek Jézus valódi tanításait és utazásait foglalják magukba. Miért nincsenek többé a Bibliában? Mert át lett írva, meg lett hamisítva, el lett ferdítve. A Biblia le lett saját árnyékára soványítva. A kanonizálások során úgymond szét lett cenzúrázva, kivettek belőle mindent amiből az utókor tanulhatna, így biztosítván a hamis egyház hatalmát! Miért? Mert az egyház dogmáival nem voltak összeférhetőek Jézus tanításai. Kérdezem, mikor kér megbocsátást az egyház? Mikor gyakorolja azt amit hívőinek fennen hirdet, a bűnbocsánat gyakorlását? Mikor ismeri be mindazt amit az egyház emberei által utasításként a saját irnokai parancsra meghagytak, meg változtatták. Egyetlen példát említenék, az eredeti miatyánk-ot! Azt megtalálták a holt tengeri tekercsekben, amely a szkíta, kánaánita vallásból ered. Íme a másik „típusú” arámiból, Jézus anyanyelvéből magyarra fordított a hegyi beszédében elhangzott miatyánk. Vessük össze avval a miatyánk-kal amelyre gyerekkorunkban tanítottak. Tehát, jöjjön Székely Ödön fordítása, aki egy elismert kutatója volt a jézusi filozófiának, tanításnak.A körülbelüli idézet egy videóból származik amely a következő címet viseli. Esszénusok 2.rész Avatara előadás, 2015.02.27. „ Mi Atyánk, univerzum teremtője aki bennünk vagy, tetteimmel akarom dicsőíteni a neved. Országod, bennem és általam jöjjön létre, akaratod testem és szellemem által valósuljon meg . Testem és szellemem mindennapi eledelét add meg nekem ma és bocsájtsd meg a tévedéseimet mert nem tudom, nem tudjuk mit cselekszünk, miképpen mi is megbocsájtjuk az emberek tévedéseit, és angyalaid által vezess minket a felismerés és a tudás útjára, mert tiéd az univerzum, tiéd a szeretet és a fény. Mindörökké ámen!” Sajnos ezzel a fordítással, kénytelen vagyok szembe állítani a másik idézetet amelyet ugyancsak a világhálózaton találtam.

/Abwoon D bashmaya/ Kozmosz Anyja-Atyja, Te teremtettél mindent, ami a Fényben mozog. Gyűjtsd egy pontba fényedet mibennünk! Teremtsd most meg egységed uralmát, hogy Te Egy-Vágyad a miénkkel cselekedjék, miképpen minden fényben, akképpen minden alakban is! Minden nap add meg nekünk, amire szükségünk van kenyérben és szellemi látásban! Oldd ki hibáink szálait, melyek kötve tartanak minket, amiként mi is eloldozzuk azokat a kötelékeket, amelyekkel másokat tartunk! Egyesítjük a Mennyet és a Földet. Teljesítjük igazi célunkat: a Szeretet hatalmát megcselekedni, amely korról korra megújul. Hittel és bizalommal megpecsételve egész lényünkkel megerősítjük mindezt, A Mén, Amely Ő, a Menny” Igaz hogy a két idézet hasonlít egymásra de nekem azt sugallják hogy még mindég nem tudunk megegyezni, ugyanakkor pedig markánsan azt ist, hogy kell lennie valaminek ami értelmet, biztos támpontot adhatna nekünk. Mi emberek olyanok vagyunk mint a tévelygő magányos vándor, a sivatagban. Vizünk már nincs, hamarosan vállunkra teheti kezét a halál hogy az anyagot amelybe bezárva vagyunk, megsemisítse. Ez az a pont amely bennünket bizonytalanná tesz hisz választ, egyértelmű választ még mindég nem kaptunk. Keresnünk kell tehát tovább, ha nem akarunk ledermedve, a nyugalmi állapottól megbénítva önmagunk kétségbeesése miatt eltévedni! Talán ezért mondta Madách, „Ember küzdj és bízva bízzál”! Emberi mivoltunk bizonytalanságát kihasználják azok akik a Bibliát képesek voltak meghamisítani, átírni a saját szájuk íze szerint a hatalmi pozíciójuk megteremtése és megőrzése érdekében. De jó lenne végre a csend, a béke, a felismerés. Volt egyszer egy tanító, egy mágus akinek tanát elvették, eldugták, mi meg így örökös tévelygőkké váltunk és éppen ez az ami a sötétségnek megfelel. A kétség vagyis a két-ség.

Pataky Zoltán

0
Posted in Támogatóinktól

Kapcsolódó írások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük